Kakaskodás

Most egyre többet gondolkozom azon, hogy Patonak a Jézuska egy világítós nyakörvet fog hozni, mert ebben a sötétben már nem látom. Pato a héten sokat volt büntiben, először is megette az ebédemet, aztán meg elkezdett nagyfiú lenni (itt annyi volt a szerencséje, hogy nem velem szemben). Pénteken elmentünk egyet sétálni, mert elmaradt az suli :(. Nagyon cuki volt, ahogy rám nézett egyre jobban látom a szemében, hogy kezd rájönni Én vagyok a főnök és ez csak jó lehet neki. Szombaton mentünk suliba. Luca vitt le minket. Nagy kihívás volt Patonak, mert a hátsó ülésen két kutyus utazott. De ennél a pontnál ki kell jelentem, hogy Pato tökéletesen tud a kocsiban viselkedni. Edzés előtt elmentünk még a kutyákkal sétálni és Pato egy olyan sprintet levágott, hogy porzott utána a föld és az avar. Büszke voltam rá, mert nagyon ügyesen dolgozott végig és még az idegen kutyusok sem érdekelték, és a régi jó cimbora Titusz sem.

Újra suli

Végre a hosszú pihenő után újra mentünk suliba. Sajnos egy kicsit késve értem haza és Kriszti már itt volt és várt. Pato nagyon izgatott volt mikor meglátta, mert tudja, ha Kriszti megérkezik az csak jó lehet :-). Hát most egy kicsit izgatott volt, mert megjött Kriszti és Dió, de még nem indulnak el és ő sem jöhet ki. Pedig próbálta Maminak elugatni, hogy ő már menne. Végre megérkeztem, és elindulhattunk. Annyira izgatott volt, hogy még a kocsiban sem tudott nyugodtan ülni. Sajnos a sulin lévő viselkedését is nagyban meghatározta, mert nem mindig volt hajlandó figyelni, volt is bünti, de összességében nem volt rossz. Kriszti szerint tavasszal már mehetünk versenyre.

Mami vicces volt, egyik nap felhívott, hogy Pato nem akar kimenni. Reggel mikor Ré elment bejött és akkor Mami még úgy gondolta, hogy a teraszon rendet tesz és közben Pato kint rohangászik mellette. Ebből az lett, hogy Mami sepregetett Pato meg bent elaludt a fotelben. Ekkor hívott Mami, hogy nem akar kimenni. Mondtam neki, hogy tegye ki a nyakörvénél fogva, Maminak ez az ötlet nem tetszett, mert szépen megkérte Patot,hogy keljen fel és menjen ki erre Pato szuszogott egyet és jobban összekuporodott. Végül Pato mikor  kialudta magát és a Ré hazaért akkor kiment, du. 3 körül. Persze Mami közben bekapcsolta a TV-t, ha felébred ne unatkozzon. Kérdés: Mami most ki akarta tenni a kutyát? Ezt mindenki döntse el, szerintem nem :-).

Most ketten vagyunk itthon, mert Mamiék elmentek színházba. Voltunk sétálni, de ebben a sötétben tököst nem nagyon látom. Nem is arra mentünk, most hanem inkább a házak között ahol  volt világítás. Egyre jobban gondolkozom azon, hogy veszek neki egy világítós nyakörvet, hogy a sötétben is lássam. Ezért jó egy fehér bundájú kutyus, mert azt lehet látni. Annyira örült, hogy majdnem eltörte a farkincáját annyira csóválta. Kicsit gépeztünk is együtt, még jó, hogy Dani ezt nem látta :-).

Cukiság

Taadaamm!!!

Már nagyon vártam ezt a napot is és végre eljött! Szerdán vittük Mamival Patot varratt szedésre cukibogyó feküdt és türt, de közben benyomott egy egész virslit. Volt egy kicsi hiszti, de ez belefér :-). Ha már ottvoltunk megkapta a veszettség elleni oltását is. Csütörtökön távolítottuk el véglegesen a tölcsért, annyira hálás volt, hogy Mamival 20 percig vakargatta magát. Hétvégén úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy hatalmas sétára, hátha kifárad (ez nem jött be, mert majdnem 2 órát sétáltunk, de nem sikerült elfáradnia). 

Szombat este az volt a terv, hogy csak hárnam megyünk, de a reggelre Dani úgy döntött, hogy vigyük Sámánt is. Sámánról tudni kell, hogy nem nagyon barátságos. Haza vittük Sámánt és megreggeliztünk, addig nem is volt gond míg a teraszajton keresztül nem találkoztak. Volt erőfitoktatás és meglepődés. Végül úgy döntöttünk, hogy Sámán a csomagtartóban utazik Pato meg elől. Kriszti adta az ötletet, hogy hova menjünk, Nagy-Kevélyre. Daninak ismerős volt a terep, mert sokat volt már a környéken. Pato két hét alatt elfelejtett pórázon sétálni, így az első pár métert nehezen tettük meg, de amint beértünk az erdőbe elngedtem szaladgálni. Valószínű az ismeretlen terület miatt, de látotávolságon és halló távolságon belül maradt. Azért egyszer elrongyolt Daniék után, mert egy kicsit lemaradtunk, de második hívásra már csapokodó fülekkel és kajla mozgásával tepert vissza. Mondtam neki, hogy legközelebb ilyet nem szeretnék látni és utána Dani már hiába hívta inkább mellettem maradt. Ezért a világ legnagyobb dícséretét kapta :-)! A másik nagy dícséret a séta alatt az volt, mikor meglátott egy másik kutyát prórázon és szép lassan elindult felé. Szóltam neki, hogy jöjjön vissza, megállt és vissza fordult. Látszott a fején, hogy gondolkozik, mit tegyen (én milyen helyes viselkedést várok el tőle). Olyan volt, mintha megrándította volna a vállát és azt mondta, hogy okés vissza futok hozzád. Eddig ilyen csak a kutyasulin volt éles helyzetben még soha. A kutyusok meg mi is nagyon jól éreztük magunkat.

Úgy döntöttem, hogy figyelgetem kutyim "átalakuláslát". Amit észrevettem, hogy mostanában bárki elmegy a kerités mellett nagyon mérgesen ugat, eddig ez nem volt. Nem tudom, hogy ezzel most mit szeretne jelezni, de csak rá jövök :-). Egyenlőre még  nem nagyon barátkozik más kutyákkal, de ezt tökre megértem. Ha én is fiú kutyi lennék és a zacsimat eltávolították volna, úgyan ezt tenném. A másik új szokás az éjszakai ugatás. Idővel erre is találok majd magyarázatot, remélem.

Aminek nagyon örülök, hogy pénteken megyünk újra agilityzni! JUPIIII!!! :-)



Kicsit béndzsa vagyok tölcsér nélkül



Puputeve

Összegzés

Lassan letelik a két hét! Nem tudom ki várja jobban, Anya, Pato vagy Én :-). Az elején azt hittem, hogy az eleven kutyusom nem is fogja bántani a tölcsérét, de azért a végére belejött. Sok mindent nem tudtunk csinálni, mert a tölcsér sok dolgot akadályozott. Sétáltunk rövideket, aminek az volt a lényege, hogy Pato az összes murvát a környéken beletette a tölcsérébe és majd egy határozott mozdulattal elhajította. Imádkoztam, hogy ne legyen a környéken senki. Megtanulta felemelni a fejét, lépcsőn közlekedés közben, de szombaton sikerült átbukfenceznie rajta, mert már megint kajla volt. Hosszabb sétákra nem mentünk el, mert a tölcsér miatt nem látott mindent és sokszor megilyedt ha valaki/valami hozzáért a hátához. Elmentünk Mamival és Patoval a postára,mert megjött a pöttyös gumicsizmám, mostmár eshet az eső is :-). Két órát sétáltunk, jól el is fáradtunk. Nagy vicces volt mikor elindultuk, mert Pato össze vissza ugrált, mint egy bakkecske. Legközelebb felveszem!

Pato és a tölcsér kapcsolata képekben:



Itt még egyben van a tölcsér :-)



Itt már beleakadt a kerítésbe!



Most már nagyon elege van a tölcsérből!

Azon gondolkoztam, jövőre tököt faragok. Idén még nem volt merszem hozzá és Halloween partit is lehetne rendezni, Pato lehetne méhecske vagy a Halloween-e Rémszörny :-)

Már gyakorol rá, a szeme már kezd szörnyes lenni :-)

Az én Hős kutyusom

Túl vagyunk rajta. Nagyon boldogan rohant be a rendelőbe, akkor még nem tudta, hogy mi vár rá. Szerencsésen túl vagyunk a műtéten. Megvártam míg elkábul és ez nem volt túl jó érzés, de nem sírtam szóval én is hős vagyok :-). Fél nyolcra mentünk érte, az asszisztens szólt neki, hogy jöhet, de csak az orrát dugta ki. Szóltam neki, hogy -Pato gyere ide - és amennyire tudta farok csóválva jött hozzám. Nagyon vicces ebben a nagy gallérban, mert semmit nem tud vele csinálni, mindennek neki megy. A doki azt mondta, hogy nem lesz semmi gond, mert átalussza az éjszakát, de előfordulhat, hogy bepisil. Az éjszakát nem aludta át, de ezt előre tudhattuk volna, mert Pato soha nem azt csinálja, amit a többi kutya ilyen esetben. 

Sikerült pár órát aludnunk, csak az a tölcsér útban volt. Bekuporodott a hasamhoz és úgy szuszogott. Viszont sikerült bepisilnie, így hajnali háromkor szőnyeget tisztítottam. Végül reggel hétkor lefeküdt és aludtunk tízig. Nagyon fáradt vagyok, pedig délután is volt szundi.  Nagyon ügyesen tud enni és inni.

Délután kimentünk egy kicsit sétálni, mert egész nap hiába mentem ki vele a kertbe nem akart pisilni és kakilni. A séta alatt szerintem az egész napi mennyiséget kipisilet, amit megivott :-). A sétától teljesen felpörgött. Nem is akart vissza jönni a lakásba. Már vagy tíz perce kint volt és nem hallottam semmi zajt. Szegénykém a tölcsérrel együtt beszorult a ház oldalába kicsit vicces volt, de kiszabadítottam. Már nagyon ügyesen tud lépcsőzni :-). 

Mamit és Rékát az ajtóban ülve várta és a Nagyi küldött neki sok finomságot, aminek a felét meg is kapta. Azt hiszem nagyon vicces lesz majd ez a 12 nap, amíg rajta lesz a tölcsér. Nem nagyon tud vakaródzni és segítettem neki, csuszkált jobbra-balra. Szeretném, ha hétvégétől a nappalokat kint töltsené a kertben és csak este jöjjön be aludni. Annyira jó, hogy a kajlaságából nem vesztett semmit, remélem ez meg is marad. Kezdem megszokni, hogy nincsen meg a zacsija, de így is nagyon cuki. Meg a kutya történelemben sokan leélték az életüket zacsik nélkül és voltak barátaik. Annyira örülök, hogy... (hát nem tudom minek, mert Dani hívott és elfelejtettem) :-). Eszembe jutott!... nyáron beoltattam kulancs elleni oltással, mert tegnap míg vártunk volt ott egy kutyus, akit nem oltottak be. A tüzelés időszakában megszökött és megcsípte egy kullancs, beteg lett :-(. 40 000 ft-ba került a gyógyszer, hogy meggyógyuljon, nekem meg csak 14 000 ft-ba és nem lesz beteg. Persze csaj kutyusról van szó, aki ment kurválkodni.
Pár kép, amit ma csináltam róla. Ímádom a kis dögöt :-)

Most nem vagyok fotogén

Így is tudok boci szemekkel nézni 

Kicsit nehéz a tölcsérrel az asztal alatt közlkedni, de megoldom :-)

Dilemma

Sokat gondolkoztam azon, hogy ivartalanítsam a kutyámat vagy sem. Alapból nem vagyok a híve az ilyen műtéteknek, de azt megértem, ha nem akarunk utódokat akkor sokkal jobb így. Nem akartam, hogy a kutyusomat az eb társadalom kitagadja. Mert így már nem tartozik a fiúk közé, de a lányok közé sem. A szökéssel nincs gondom, mert sétánál is szépen vissza jön, bár ezt úgy értük el, hogy folyamatosan vittem magammal juti falatokat és mikor vissza jött kapott. Szombaton reggel elmentünk Mamival és Patoval reggeliért és úgy döntöttem, hogy póráz nélkül megyünk. Büszke voltam rá, mert nem kószált el semerre hanem szépen jött mellettünk.  Reggeli után kimentünk a temetőbe, mert most viszonylag kevesen voltak és nem szeretünk a tömegben menni. A temető felé beugrottunk az állatorvoshoz és bejelentettem Patot műtétre szerdán kell 16:00-ra vinni és este 20:00-kor lehet érte menni. Mivel Dani Prágában van ezért gyalog megyünk le és irány-taxival fogunk hazajönni. Pár napig bent kell lennie a lakásban és kap tölcsért is. Sajnos 12+2 napig nem mehet kutya közösségbe, ezért a kutya sulin lévő fotózásról is lemaradunk. Mindenki azt mondja, hogy jobb lesz neki, mert az edzéseken jobban tud majd koncentrálni és ügyesebb lesz. Remélem nem fog megutálni :-(.
Ebéd előtt kivittem a rétre futtatni, és gyakoroltuk a helyben maradást. Sok furcsa, izgalmas szag volt a réten, mert Pato folyamatosan porszivozott, ezért nem is erőltettem a gyakorlást hanem hagytam had rohangáljon. Szerintem a kutyám lassan, de biztosan halad a vega étrend felé. Nem nagyon ismerek olyan kutyát, aki sárgarépával összegyúrt fasírtot eszik. A mandarinért csorog a nyála. Nagyon viccesen néz ki, majd csinálok róla képet mandarin szezonban. Majd jelentkezem a műtét után, és mesélek hogyan viselte.    

Agility

Napsütéses napon kezdtünk agilityzni. Az elején egy kicsit nehéz volt, de Kriszti nagyon türelmes velünk még most is (http://kutyasport.wordpress.com/). 

Kriszti értékelése, miben kell fejlődnünk:

Eszti - Pato: Pato, amikor épp van kedve csinálni eszméletlen ügyes, hihetetlen gyorsasággal tudna fejlődni! Úgyhogy itt most Eszti neked kell felkötni a gatyád! Ha nem tudod a pálya sorrendjét, Pato nélküled nem fogja tudni lefutni, és csak kiveszed sajnos belőle a lendületet! Inkább a pálya bejárásra szánjunk több időt, ha van kérdés, hívjatok, segítek, elmutogatom akár tízszer is. Ami még fontos, hogy soha ne veszítsd szem elől a kutyát, ne kerüljön mögéd, vagy a másik oldalra, mint szeretnéd! Összességében azonban itt is elégedett vagyok, jó lesz ez, tetszett!!

Nagyon igyekszünk én sokkal jobban odafigyelek, hogy mikor mi következik és próbálom Patot is szem előtt tartani :-). Még mindig okoz meglepetéseket a gyorsaságával.
Pénteken voltunk utoljára kint a pályán (most egy kis technikai szünet következik) és nagyon ügyes volt/voltunk. Már nagyon szép a helyben maradása, egy kicsit még javítani kell, mert néha ülésből lefekszik és így nehéz akadályokat átugrani. Patonak fekve is sikerül :-). Nagyon szereti csinálni, teljesen felszabadul tőle. Ő jelenleg a midi kategóriában fut, de a pénteki edzésen a maxit is simán átugrotta. Hatalmasakat tud ugrani, a többiek is ledöbbentek, hogy mire képes. Remélem jövőre leszünk annyira felkészültek, hogy versenyekre is tudjunk menni.

Horgászás

Mr. Big nagyon szeret horgászni és többször döntöttünk úgy, hogy Pato is velünk jön. Vicces volt, mert Patonak meg kellett tanulni, hogy Mr. Big kocsijában csak akkor utazhat ha lefekszik. A bottal is meg kellett barátkozni, meg a sok felszereléssel is, aminek erőteljes hal szaga volt, és Big nem nagyon engedte, hogy Pato szaglásszon. Számomra a legrosszabb horgászat az volt mikor lementünk Tas mellé a Dunára. Mikor megérkeztünk szakadt az eső és úgy kellett felállítanunk a sátrat. Még 5 perce sem voltunk kint mikor megcsípett egy darázs. Akkor volt az a pillanat, hogy most azonnal haza akarok menni és rendes fürdőszobát és WC-t akarok. Pato sem élvezte annyira ezt a helyzetet, mert nagyon közel voltak a horgászok és nem tudtuk elengedni Patot. Már alig vártuk, hogy hazajöjjünk.

Egyik nap korán reggel Tahinál lementünk a Dunára. Ezt nagyon élveztem, mert nem volt körülöttünk senki, így Patot egész nap el tudtuk engedni és meghatározott távolságon belül oda ment ahova akart. Itt szerintem nagyon jól viselkedett. Sokat nevettünk, mert Pato nem nagyon értette mikor Big beetettet, akkor hova lesz, amit bedob. Mert azt látta, hogy Big beteszi a csúzliba az etető anyagot, de mikor magasra ment akkor nem tudta követni és csak ugatott-ugatott. Pár képet ide is mellékelek:

Születésnap 2011. február 05.

Úgy gondoltam, hogy Pato első születésnapját emlékezetessé kell tenni. Ezért rendeztünk neki egy szülinapi zsúrt. Kapott ajándékot és volt torta is. Én nagyon élveztem és Pato is tudta, hogy valami különleges nap van, mert nem minden nap kap az eb labdát és mű csontot.

Most beszéljenek a képek:

Iskola

Sok minden történ ez alatt az idő alatt. Patoval hacsak tehettük a suli mellett rengeteget kirándultunk. Tettük ezt azért is, hogy szokja az embereket és megtanuljon rendesen közlekedni. Most már nagyon ügyesen BKV-zik büszke vagyok rá.

Megszenvedtük az alapfokú vizsgát, mert nem nagyon akart menni (és most sem megy  még), hogy pórázon szépen sétáljon. Ha volt kedve akkor nagyon gyorsan tanult, de többet volt "banánt szedni", minthogy a feladatokat gyakorolja. Elérkezett a vizsga napja, megmondom őszintén nem nagyon vártam, mert féltem, hogy kudarcott vallunk. Nem azért mert Pato nem tudja a feladatokat (ok legjobban a pórázon sétálástól féltem), hanem jobban zavart, hogy még nem alakult ki közöttünk  a szoros kapcsolat. Szerencsére ezen is jó úton haladunk. A vizsgát 82%-ra teljesítette, ami nem rossz eredmény a beagletől.

Pár kép a vizsgáról:

Az alapfokú után beiratkoztunk az ügyességi vizsgára, ami a sulin a második vizsga. Itt meglepően gyorsan megtanulta a feladatokat, bolyához menni és parancsra megállani. Igen, ezekben a hetekben voltam a legdühösebb rá. Sokat harcoltunk, hogy megtanulja nem Ő a főnők (még most is kell, de már sokkal ügyesebb). Többször volt koplalás és falkától való elzavarás. Sajnos a vizsgáról kizártak minket, mert ürített a pályán, amit a vizsga alatt nem szabad. Viszont az elhatároztam, hogy mindenképpen megcsináljuk ezt a vizsgát is.

Ezután egy kicsi szünet következett, mert alul motivált lettem és nem volt kedvem suliba menni, hogy folyamatosan Patoval kiabáljak, hogy mit nem csinálhat.

Egyik nap nézelődtem a kutyasuli facebook oldalán és láttam képeket, hogy van már agility is. Ezen elkezdtem gondolkodni, hogy mi lenne ha kipróbálnánk, mert Pato szeret ugrándozni.

Vendégek

Egyik hétvégén átjöttek uncsitesomék, hogy megdögönyözzék Patot egy kicsit. Pár kép a hétvégéről:

Reggeli után nagy pocakkal pihenek

Nem akarom, hogy fényképezz!

Megmutatom a cuki tejfogaimat :-)

Kaptam lasztit is és alig vártam, hogy dobálják nekem.

Most már elfáradtam, mert kicsi vagyok :-)



Ismerkedés

Én azt hittem, hogy sokkal nehezebb lesz egy kölyök kutyussal az életünk, de mondhatom azt, hogy Pato nem is volt olyan rossz kiskutya.  (Most sokkal elevenebb.) Cipők és a bútorok egyben maradtak, az ajtót egy kicsit megkaparta, de ez még belefér :-). Szépen teltek a napjaink, amikor eljött az első szökés ideje. Ezt nem is nevezném direkt szökésnek, hanem csak kíváncsiságnak. Sírva hívtam Mamit, hogy nincs meg a kutyus. Elkezdtem keresgélni a környéken, nagyon nehéz kutya fejjel gondolkozni, hogy melyik irányba mehetett. Végül két fiatal srác megtalálta és köröztek a környéken. És újra egymásra találtunk! Mikor hazaértünk első dolgom volt megnézni, hogyan jött ki. Annyira kicsi volt, hogy átfért a kerítésen :-). Hétvégén az volt az első dolgunk, hogy vettünk műanyaghálókat és körbebástyáztuk a kertet.

Megkapta az összes oltását és végre elkezdhettünk sétálni. Már az elején poráz nélkül mentünk, hogy tudja milyen és igyekesztem megtanítani neki, hogy vissza jöjjön (több-kevesebb sikerrel). Végül egy nap úgy döntöttem, hogy elviszem iskolába. Olyan kutyus volt/van az álmom akivel szinte mindenhova lehet menni. A keresésben fontos szempont volt, hogy közel legyen a kutya suli. Szerencsére Pomázon megtaláltam a Z-kutyasulit (http://z-kutyasuli.hu/mainpage.php), ahol megkezdük az órákat. A nyáron ovisok voltunk ekkor megtanultuk a parancsra ülni, feküdni és a többi fontos dolgot.





Pato megérkezik

Mivel keretsházba költöztünk Mamimat majdnem minden nap nyaggattam, hogy legyen kutyánk. Eddig az volt a kifogás, hogy nem lakásba való a kutya, hát ennek már nincs akadálya.

Mivel nem nagy a kertünk és a környék ahol lakunk nagyon családias a kerítések sem túl magasak. Ezért olyan kutyát kerestem, aki barátságos és a mi kicsi kerítésünket sem ugorja át ha úgy van kedve. Több kutyafajtát megnéztem, de végül a BEAGEL-re esett a választásom.

Pato egy esős napon érkezett hozzánk 2010. május 15-én. Évivel sétáltunk hazafelé mikor megláttuk egy bácsival. Nagyon cuki volt, ahogy hanyag eleganciával ült és ezerrel csóválta a farkincáját mikor közeledtünk felé. A bácsi elmesélte, hogy szeretné ajándékba adni, mert ő már idős és ennyire mozgékony kutyával nem tud mit kezdeni. Elkértük a számát, hogy érdeklődünk hogyan döntött. Nem nagyon bíztatott minket, mert már egy srácnak odaígérte az ÉN kutyusomat. Szerelem volt első látásra :-). Persze Mami minderről még semmit sem tudott. Pato eredeti neve Csabika volt, de egy ilyen tökös fiú nem élheti le az életét ilyen névvel! Egyáltalán nem tükrőzte az egyéniségét, de megtaláltuk neki a tökéletes nevet (köszönet Andrisnak). És végre eljött az a nap is amikor elhoztuk Patot. Nem volt zökkenőmentes, mert szakadt az eső és Pato a környék összes kocsmájába be akart menni. Nem is értem miért :-). Nagyikámhoz is be kellett menni mielőtt hazaértünk és meg kellett ígértetnem vele, hogy semmilyen körülmények között NEM szól a Maminak.

És végre megérkeztünk!!! Mami első mondta az volt, hogy vigyem vissza onnan ahonnan hoztam, mert itt nem maradhat. Patonak mondtam, hogy vedd elő boci szemeidet és hassunk Mami lelkére. És sikerült! Otthon hagytuk amíg elmentünk neki házat venni. Később majd teszek fel a kutyaházról képet. Annyira kicsi volt, hogy még a mi kicsi kertünkben is elveszett. Sajnos nagyon hamar az állatorvosnál kötöttünk ki, mert Patot betegen hoztuk el. De nagyon hamar átvészelte és mindenki kedvence lett.