Mivel keretsházba költöztünk Mamimat majdnem minden nap nyaggattam, hogy legyen kutyánk. Eddig az volt a kifogás, hogy nem lakásba való a kutya, hát ennek már nincs akadálya.
Mivel nem nagy a kertünk és a környék ahol lakunk nagyon családias a kerítések sem túl magasak. Ezért olyan kutyát kerestem, aki barátságos és a mi kicsi kerítésünket sem ugorja át ha úgy van kedve. Több kutyafajtát megnéztem, de végül a BEAGEL-re esett a választásom.
Pato egy esős napon érkezett hozzánk 2010. május 15-én. Évivel sétáltunk hazafelé mikor megláttuk egy bácsival. Nagyon cuki volt, ahogy hanyag eleganciával ült és ezerrel csóválta a farkincáját mikor közeledtünk felé. A bácsi elmesélte, hogy szeretné ajándékba adni, mert ő már idős és ennyire mozgékony kutyával nem tud mit kezdeni. Elkértük a számát, hogy érdeklődünk hogyan döntött. Nem nagyon bíztatott minket, mert már egy srácnak odaígérte az ÉN kutyusomat. Szerelem volt első látásra :-). Persze Mami minderről még semmit sem tudott. Pato eredeti neve Csabika volt, de egy ilyen tökös fiú nem élheti le az életét ilyen névvel! Egyáltalán nem tükrőzte az egyéniségét, de megtaláltuk neki a tökéletes nevet (köszönet Andrisnak). És végre eljött az a nap is amikor elhoztuk Patot. Nem volt zökkenőmentes, mert szakadt az eső és Pato a környék összes kocsmájába be akart menni. Nem is értem miért :-). Nagyikámhoz is be kellett menni mielőtt hazaértünk és meg kellett ígértetnem vele, hogy semmilyen körülmények között NEM szól a Maminak.
És végre megérkeztünk!!! Mami első mondta az volt, hogy vigyem vissza onnan ahonnan hoztam, mert itt nem maradhat. Patonak mondtam, hogy vedd elő boci szemeidet és hassunk Mami lelkére. És sikerült! Otthon hagytuk amíg elmentünk neki házat venni. Később majd teszek fel a kutyaházról képet. Annyira kicsi volt, hogy még a mi kicsi kertünkben is elveszett. Sajnos nagyon hamar az állatorvosnál kötöttünk ki, mert Patot betegen hoztuk el. De nagyon hamar átvészelte és mindenki kedvence lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése