Nagyon sok izgalmas dolog törént velünk. A karácsonyi pihenést követően már alig váruk, hogy mehessünk edzeni. Sajnos közbeszólt Pato, mert az edzés előtti reggeli sétánk alkalmával belerohant egy bokorba, mert úgy rövidebb volt az út felém. Töpszli félt, hogy otthagyom. Nagyon csúnyán megsérült a szeme, így aznap nem mentünk suliba. Hétfőn doki és kiderült, hogy a szeme mellett a fülei is be vannak gyulladva. Most hosszú szünet telt el mire újra suliba mentünk. Az előző alkalommal nagyon dekoncentrált volt. Mentésg legyen rá, hogy az összes kutya szétesett. Így Pato nem volt renitens. Azért büszke voltam rá, mert az utolsó pályát nagyon ügyesen megcsinálta. Az edzés végén páran felmentünk sétálni levezetés képpen. Pato nagyon szépen beilleszkedett a falkába és olyan aranyosan bevárt mindig. Sőt amire nagyon bűszke vagyok, hogy talátak egy baromfi udvart és mindenki odarohant és az én önfejű kutyim az első szóra otthagyta a madarakat és jött velem vissza.
Most hétvégén is voltunk edzeni. Szerencsére nagyon kevesen voltunk így jutott elég idő Patora és az új akadályok megismerésére. Megismerkedtünk a pallóval és a hintával. A palló nagyon jól ment és a zónája is nagyon szép volt, a hinta nem lesz a kedvence, de szerintem belejön. Összességében nagyon megdicsértek minket, mert egyre jobban figyel rám és nem kalandozik el a figyelme. Legközelebb majd csinálok képeket is
