Úgy terveztük el a mostani hétvégénket, hogy szombaton hazamegyünk vasárnap meg pihenünk egész nap. Ez nem így alakult! :(
Szombat
Nem voltam túl jól ezért itthon maradtunk. Dani elment reggel kenyérét és reggeliztünk, utána elaludtam és ebédeltünk, de nagyon szépen sütött a nap, így délután megkértem, hogy hozzon nekem gyógyító krémest. Pár perc múlva hív Dani, hogy vegyem a cipőmet, mert baj van. Az utca végén lakik 3 beagle, az egyik kiszökött és majdnem a HÉV ütötte el. Kérte, hogy vigyem Sámán porázát a könnyebb megfogás végett. Elindultam, de a telcsimet nem találtam és a vissza fordultam. Hívtam Danit, hogy hol vannak, mert nem találtam őket. Kicsit idegesen mondta, hogy fél Csillaghegy rajta nevetett, ahogy a kutya rohan előle Ő pedig utána. Menjek nyugodtan haza, mert neveletlen kutyával nem foglalkozik. Nem adtam fel és az utcában megláttam Cukipofit. Gyors volt a kicsike és nagyon neveletlen, mert hiába mondtam neki, hogy jöjjön ide, de karnyújtásnyira mindig megállt és elfutott. Szerencsére jött egy néni aki kutyát sétált és az Ő segítségével sikerült megfogni. Kiderült a kicsi beaglet Sütinek hívják. Hívtam gazdiját, hogy megvan a kutya és viszem vissza, ahol lakik. A néni elénk jött, de Süti nem volt nagyon boldog, hogy haza mehet. Remélem ezek után jobban fog rá vigyázni.
Én nagyon örülök, hogy újra otthon van a kis drága és annak még jobban, hogy Pato nem szökös, pedig az egyméteres kerítést simán átugorhatja. Ez a saját következtetésem, hogy azok a bigik szöknek el, akik nem érzik jól magukat. Ebből is adódik, hogy Pato imád nálunk lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése