Mivel szombaton jól éreztem magamat, így belevágtunk a vasárnapi túrába. Pato ilyenkor eleve már nagyon izgatott, hogy sok idegen kutya van, mert nem sikerült még kutyabarátságokat kötnie. Szerintem nem érti, hogy pl a Jack Russell kutyák miért tudnak ennyire pörögni és valahogy nem tudja velük felvenni a ritmust. Inkább egy kicsit ideges lesz tőlük, ezért az elején külön megyünk a tömegtől és igyekszünk egyesével ismerkedni a kutyusokkal így is néha egy kicsi morgás (pl. ha összekever egy másik kutyát Dagival :) ). Nekem az volt a meggyőződésem, hogy Pato ma a kocsiban hagyta az agysejtjeit. Így Némó a túra elejétől fesztelenül rohangált és élvezte a sétát, míg Pato pórázon jött mellettem. Olyan 6-10 perc után leesett neki, ha nem jön szépen akkor a mai túrát pórázon kell végig jönnie, így mivel utána kb. ennyi ideig rendesen viselkedett elengedtem. Nem kellett volna!!! Ezután süket lett, nem tudom ez miért volt jó neki, de újra póráz és után gyakoroltuk a behívást. Érdekes ezután már nem volt süket, nem is értem miért :). Persze az elején minden bejövetelnél jutalmat kapott aztán elmaradoztak, és csodák csodájára kaja nélkül is betalált hozzám, sőt jobban látta, ha a közelemben marad. Itt megjegyzem, hogy nem parancsoltam meg neki azt, hogy 10 lépéssel lehet előttem. Végre mindenki boldog volt Dani is, Némó is, Pato is és végre én is, hogy sikerült Pato kutyát visszahozni a társadalomba. Lehet túl korán örültem. Mert az első pihenőnél, ahol megálltunk történt valami. Tipp esetleg? Na jó, aki nem ismeri Patot és nem volt vele úgy kirándulni, mikor elemében van, az úgy sem fogja kitalálni. Így segítek egy kicsit. A pihenőhöz egy meredek sáros, leveles dombról kellett lejönni. Dani Némóval hamar lement, engem meg persze ott hagytak, hogy majd megoldom :). Pato egy ideig körülöttem volt, de nem bírta a szenvedésemet és Daniék után iramodott. Aztán egy ideig ott volt, végül győzött a kíváncsisága és talált egy döglött szarvast, pár beaglevel együtt. Persze Dani üvölt, hogy Pato a szarvasnál és meg vissza, hogy hívja el onnan, közben bénázok, hogy épségben leérjek. Végül leértem és Pato is pórázra került és nem ettünk szarvast sem, és mindenki megnyugodott :) Szerencsére a hempergés és az evészet, most kimaradt, de volt még a túrának izgalmas része.
A társaság egyik fele itt maradt a többiek tovább mentek, mi is velük tartottunk. Két lehetőség volt, beton út vagy erdei sáros, mi az utóbbit választottuk. Mentünk sokat, patakon át, hídon át. Sok szép helyet láttunk és megint patakon át, mikor találkoztunk a második szarvas tettemmel és ennek olyan illata volt, aminek Pato ezúttal nem tudott ellenállni és előjött belőle az igazi vadász ösztön (hozzá teszem még sohasem vadászott) és boldogan mosolyogva hemperget. Büszkén elém állt, hogy gazdi végre sikerült, és álcázom magam. Szerencsétlen annyira büdös volt, hogy azon gondolkoztam beledobom a patakba, csak nem akartam, hogy beteg legyen. Daninak közben minden színben játszott a feje és azt hajtogatta, hogy Pato nem száll be a kocsiba, csináljak vele valamit, mert így nem szállhat be. Én meg kínomban már nevettem, mert mondtam neki, hogy van ennél rosszabb :). És örüljön neki, hogy csak a tarkójánál kicsit olyan és nem az egész kutya szaros, mert én mentem vele úgy haza már, hogy csak az orra nem volt olyan. Pato kutya elszégyellte magát, mert látta nem vagyunk túl boldogok az ötlettől, de ez van, így is szeretjük, csak most nem kapott puszikát.
Lassan elindultunk vissza a parkolóba. Azt vettem észre, hogy a mi kutyáink nem nagyon bandáznak a többi kutyával. Szépen elszaglásznak egymás mellett, de nem bandáznak senkivel. Patot hazafelé megtalálta a szerelme, bár Pato többször jelezte, hogy ez a kapcsolat számára nem kedves, de Dagi kutya eltökélt és küzd-küzd-küzd. Dagi úgy döntött, hogy haza jön velünk, szerencsére már láttam a mozdulatot, és gyorsan lecsuktam a csomagtartót, mert szerintem Pato kifordul a bundájából, ha Dagi beugrott volna mellé. Szerintem kell még pár túra és Pato rájön arra, hogy Dagi nem is olyan rossz fej. Szerintem csak játszani szeretne egy jót, de Pato nagyon ellenáll. Viszont már kezdi megszokni Dagi közelségét. Most sem sikerült kifárasztani a kutyákat :).
Majd legközelebb...
